Tegnap este nagyon kifakadtam, talán még sírtam is egy kicsit dühömben. Haza kellett jönnöm a barátaimtól, mert annyira rosszul voltam. Lefeküdtem egy kicsit aludni, felébredtem 23:30-kor és már jobb volt. Úgyhogy visszamentem hozzájuk. Beszélgettünk egy kicsit, lementünk az egyik szórakozóhelyre, de olyan sokan voltak, mindehhez olyan rossz volt a zene, hogy inkább hazajöttem. Nem tudtam aludni, úgyhogy fél4-kor elkezdtem nézni a Gabriel című filmet. Az eleje nagyon félelmetes volt, legalábbis így egyedül. 

Mondtam is a barátaimnak, hogy szerezzenek nekem egy férfit, akivel lehet minden nap aludni. Semmi másért, csak, hogy ott szuszogjon valaki mellettem, néha megölelgessen, meg fogja a hasam, ha fáj. Lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de tényleg eddig bejött, hogyha valaki fogta a hasam, meg simogatta, akkor máris jobb lett.

Azt mondták, hogy ne legyenek ilyen nagy elvárásaim. Még ha dugni akarnék valakivel, azt el tudják intézni, de ezt.... 

Remélem, hogy nincs olyan, hogy keksz mérgezés, mert akkor rajtam tuti ki fog jönni. Hétfő óta megettem 16 csomag Jóreggeltet. Egyébként most is azt eszegetem. Egyáltalán nincs étvágy, de gondoltam mostmár muszáj lesz valamit betolni, mert ez a sok gyógyszer éhgyomorra biztos nem lenne jó. 

Délben jött a főbérlő, nem bírtam neki ajtót nyitni, úgyhogy most megint jön, remélem, hogy nem rúgja le a fejem semmiféle pörgőforgórugással. 

napi idézet: "kicsi kicsiszolt kő, hívlak jöjj elő, jöjj elő" (Sziámi-Kicsi, kicsiszolt kő)

napi tanulság: a csengő a legnagyobb ellenség

napi zene: Sziámi-Amiben élsz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.