kozmetikás péntek

2012.01.07. 00:06

 Tán az egyik bejegyzésemben már említettem, hogy "kicsit" átcseréltem a napszakokat és ez most még jobban vágja szerintem alattam a fát. 7:30-kor fel kell kelnem reggelizni, beszedni a gyógyszereket... aztán visszaalszom, majd délben megint ebéd, gyógyszerek... délután meg teljesen életképtelen vagyok. 

Ma délután elmentem az unokatesómhoz, aki kozmetikus. Konzultálni akartam vele, hogy mit tud csinálni, hogyha esetleg tényleg vízfejem lesz. A botoxot ajánlotta... dehát...

A kilókra próbálok odafigyelni - ez eddig annyiból áll, hogy vettem egy mérleget-. 

A kórházas kis akció miatt teljesen elcsúsztattam a vizsgaidőpontokat, úgyhogy most tanulhatok ezerrel. Az a baj, hogy nem megy. Valaki vegyen nekem egy diplomáááát!

Ma már egészen kevésszer voltam wc-n, juppi-juppi! Na meg az is, hogy van étvágyam...szóval arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem is a szteroidtól van, hanem ez a normális, csak már rég éreztem ilyet. 

Most éppen nagyon szenvedek, mert elfogyott a cigim. Sehol egy dugicigi. Ez borzasztóó. 

 Néhány kép, hogy elbüszkélkedjek, hogy milyen jó is volt nekem a kórházban (a körülményekhez képest). Volt karácsonyfánk a folyosón, aminek az aljában képeslapok voltak, amiket régi betegek írtak.

...amikor szilveszterkor megérkeztek a barátaim, szóltak, hogy menjek ki először a folyosóra és mindenféle lufikat és más partykellékeket dobáltak rám...

 ...amiknek egy részét a lakótársamnak adtam, a másik részét meg az ágyam végére tettem.. juhúúú, még szerencsehozó lóherét is kaptam!...

...de a legfontosabb, hogy ott voltak végig velem azok az emberek, akiket nagyon szeretek és ez a legfontosabb (egyébként nem vagyok ilyen szentimentális fajta, de ez tényleg nagyon megható volt)!

 

kórházas szilveszter

2012.01.05. 18:30

 Nohát, tudom, hogy már jó rég írtam ide, csak össze jöttek a dolgok sajnos eléggé. Már rég óta nem vagyok jól, úgyhogy karácsony után elmentünk a kórházba. Kaptam normixot, meg két napot, hogy jobban legyek, különben befektetnek a kórházba. Nem lettem jobban, sőt a lázam is felfelé csúszkált eléggé, már 39fokos lázzal indítottam reggel. 29-én befeküdtem a gasztrora, azt mondták, hogy legalább két hetet ott kell dekkolni... Volt egy tök aranyos fiatal csajszi a teremben, ő is colitises, meg két néni. Az egyiket valamelyik nap hajnalban hozták, de nagyon rossz állapotban van (és még ismerem is). Megláttam és rögtön elfogott a cifrafosás (elnézést a vulgaritásért, dehát evvan), meg minden más, ami ezzel jár. Minden nap jöttek be hozzám egy csomóóóan, még a szilvesztert is velem töltötték a barátaim :) Annyira jó volt, acktivityztünk, meg táncoltuuunk.

Mindezek közben tuszkolták belém a halom gyógyszert, meg vénásan a szteroidot. Hallucinálgattam is tőle rendesen. Mondtam a nővérnek, hogy csapassanak belém akkormár egy kis nikotint, vagy ópiumot, vagy valami jó cuccot, de nem akart adni.  Kedden reggel vettek tőlem vért és olyan jó lett az eredmény, hogy haza is engedtek. 

Azóta szedem még mindig a medrolt, egyelőre úgy néz ki, hogy másfél hónapig még. Kicsit félek, hogy vízfejem lesz tőle, na meg sokat fogok hízni, mert állandóan éhes vagyok. Tegnap benyomtam egyhuzamban 3 nagy sajtos kiflit, de csak még jobban meghozta az éhségem. Jaj, mi lesz itt még? Nem vagyok az a bizonyos cicababa típus, aki annyira aggódik, hogy minden teljesen tökéletesen álljon rajta (sőőőt), de azért jó lenne, ha nem lenne olyan a fejem majd, mint egy gombóc vanillia fagyinak. 

Na, megyek nézek valami ehetőt....

Belefáradt csütörtök

2011.12.22. 21:08

Már szombat óta nem írtam. Szóval most jelentem: ééélek! Azóta hazaköltöztem szilveszterig az albérletből. Túl voltam egy jogvizsgán hétfőn (aminek még nincsen meg az eredménye), meg rengeteg alváson. Éppen azért küzdök, hogy normális emberi időben aludjak. De nem megy. Fogalmam sincs, hogy lehetne visszaállni. Tegnap már éjfélkor bevettem valami altatót, 2-kor el is tudtam aludni, de 4-kor felébredtem, meg utána 7-kor, 8-kor, aztán anyu ébresztett délben. Délután is legalább aludtam 3-órát. 

Nem tudom, hogy hányan olvassák majd ezt a bejegyzést, de ha valakinek van valami ötlete, hogy hogy lehetne ezt megoldani, az írja meg pleas kommentárban! 

Vettem kamillás babapopsitörlőt és világsztár! Mindenkinek ajánlom! 

Igyekszem megfogadni az ismerősöm tanácsát, miszerint próbáljak elbeszélgetni magammal és a beforratlan sebeket keresni. Nem túl könnyű. Az új stratégiám az, hogy nem foglalkozom ezzel az egész betegséggel. Próbálok úgy élni, mint előtte... 

Napi idézet: "Mért adsz nekem fegyvert, és mért formálsz keményre? A képzeletnek nincs szüksége fegyverre és késre."  (Irie Maffia - Baszd fel a kéket)

Napi tanulság: soha ne felejts el zoknit húzni télen alváshoz, ha fázik a lábad!

Napi zene:  Paul Kalkbrenner - Sky and Sand

Rémséges szombat

2011.12.17. 23:31

Előre elnézést, hogy néhol vulgáris vagyok! Cserébe viszont meg tudom ígérni, hogy nem ez az utolsó. 

Soha többet nem akarok ilyen napot. Reggel lefeküdtem aludni, felébredtem dél körül és rettenetesen rosszul éreztem magam, úgyhogy csak feküdni bírtam az ágyban, ha valaki hallotta volna azokat a hangokat, amiket kiadok magamból, szerintem azt hitte volna, hogy valami amatőr pornófilmet forgatok magamban. Bevánszorogtam a fürdőbe, csapattam magamra a vizet, hogy jobban legyek, aztán nekikészültem nyomtatni a tanulnivalót. Ez már 16:30-körül lehetett, de bíztam benne, hogy nem lesz zárva a fénymásoló. Zárva volt természetesen.

Elmentem karácsonyi ajándékokat vásárolni, de annyira bedühödtem, hogy úgy gondoltam, hogy mostmár eszem valamit. Végigsimítottam a hajamon és akkor vettem észre, hogy hátul olyan kemény egy helyen, mintha rendesen valaki rá........ kent volna valamit (ennyit a "nem kell ezt a balzsamot lemosni a hajról" című feliratról). Azon imádkoztam, hogy ne találkozzak ismerőssel.  Az egyik helyen vidáman mosolyogtak rám kacsacombok, jó kis körettel, úgyhogy rögtön oda is léptem melléjük. Mondtam a lánynak, hogy kérek egy kacsacombot és odaadta a legkisebbet. Halk kurva anyázásom után kicseréltettem vele a legnagyobbra. Kerestem egy asztalt és nekiálltam enni végre. Tényleg nagyon éhesnekéreztem akkor magam, de a legszörnyűbb az volt, hogy alig bírtam enni belőle. Szemben velem ült egy kis pláza cica, hibátlan sminkkel, nyomta a kis salátáját, én meg majdnem szó szerint marcangoltam a kis kacsacombomat, megkeményedett hajjal. Sokat mosolyogtam magamban. Aztááán, az egyik pillanatban odalépett mellém egy régi ismerős. A volt barátom volt kurvája. 80km-el odébb lakik, nem is értettem, hogy mit keres ott. Annyira vidám voltam, hogy még írtam az exnek is egy sms-t, hogy "A volt kurvád ült a helyemre még az étkezdében is". Tudom, szörnyű volt barátnő vagyok. De éppen ezért érdemes megtartani. hahaha.

Hazafelé kicsit féltem, hogy nehogy a kacsacombos tányérba hamuzzak a hamutartó helyett (miután kicseréltettem a legnagyobbra, nem volt pofám odamenni, hogy csomagolja be), meg nehogy leboruljon az ülésről, de sikeresen vette az akadályokat. Aztán hazaértem, a kacsacomb pedig rémségesen el kezdte bosszulni magát. Megint szédültem, fájt a hasam, a szemem, a fejem, megint előjött a halálfélelem. Le kellett feküdnöm aludni. Ismét a telefon ébresztett. Lemondtam a keddi vizsgám. Képtelen vagyok tanulni. 

Soha többet nem akarok ilyen napot és nem is lesz ilyen. Megígértem magamnak. Remélem be is tudom tartani.

Napi idézet: "Ez a mocskos élet, ez a rohadt élet, ez a mocskos, rohadt, kurva élet... miért pont én velem?" (Alvin és a Mókusok - Kurva élet)

Napi tanulság: mentem volna inkább eladónőnek

Napi zene: irie maffia-bomboclaat

Reggeledik, beugrom az ágyba

2011.12.17. 05:08

 Na nesze neked, már megint nem alszom. 5:07 és még addig sem jutottam, hogy elolvastam a végéig a tananyagot. Most már csak az a kérdés, aludjak, vagy ne aludjak?

Viszont szerintem veszek valami jó részvényt. Egyelőre letöltöttem egy programot, ahol demo módban is lehet a tőzsdét figyelni és "kereskedni", de át lehet váltani valódi pénzre is. 

Filozofálgatós péntek

2011.12.16. 18:43

 Egyre érdekesebbé válik az alvási szokásom. Kezd már kicsit engem is aggasztani. Tegnap 13kor keltem, aztán lefeküdtem 21-23ig aludni, aztán fenn voltam nagyjából reggel 7-ig, majd 15kor felkeltem. Valamit mostmár tényleg kéne kezdeni ezzel. Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogyha két napig ébren tudnék maradni és aztán normális, emberi időpontban elaludni. Vettem végre karácsonyi ajándékokat is. Ki is nyomtattam egy tanulnivalót. Ezzel csitítva a lelkiismeret furdalásom, hogy még nem álltam neki igazán aktívan tanulni.

Az egyik kedves ismerősömnek elmondtam, hogy colitises vagyok, aztán azt válaszolta rá, hogy kezdjek el magamba kutatni mélyen, mert valószínűleg van olyan személy, akit még nem tudtam elengedni. Vagy olyan dolog, amit még nem tudtam feldolgozni. 

Na, akkor most adva a feladat. Nem is tudom, hogy hogyan fogjak hozzá hirtelen. Kár, hogy nincsen ehhez semmiféle súgógép, vagy egyéb eszköz. Most akkor le kell ülni magammal beszélgetni? Lehet, hogy egyszerűbben tudnék szót érteni és megérteni egy idegent, mint saját magamat.

 

Biztos nem véletlenül lesz beteg egyik ember sem. Valamit meg kell tanulnunk. Én abban hiszek, hogy minden egyes akadály, ami elénk gördül, azért van, hogy a személyiségünk fejlődjön. Nem hiszek a véletlenekben. Emberek sem véletlenül toppannak be az életünkbe, hiszen tőlük is valamit meg kell tanulnunk, vagy valamit át kell adnunk. Ezek persze nem biztos, hogy így vannak, de nem is az igazság a fontos, hanem az, hogy higgyünk valamiben... hogy melyik az a vallás, az teljesen mindegy. Mindenki olyat válasszon magának, ami a leginkább átsegíti a bajban. 

Lehet, hogy Isten, vagy istenek nem léteznek, lehet, hogy nincsen karma, vagy nem létezett Buddha, Krisna, vagy kitaláció a Tao... és ők nem segítenek. De Hit! Az már igen! 

 mai idézet: "várj, míg felkel majd a nap" (Demjén Ferenc)

mai tanulság: Ne hagyd az utolsó hétre az ajándékok vásárlását!

mai zene: LB27 - Color Dem - Judah riddim

Tanulós csütörtök

2011.12.15. 15:44

 Tegnap este nagyon kifakadtam, talán még sírtam is egy kicsit dühömben. Haza kellett jönnöm a barátaimtól, mert annyira rosszul voltam. Lefeküdtem egy kicsit aludni, felébredtem 23:30-kor és már jobb volt. Úgyhogy visszamentem hozzájuk. Beszélgettünk egy kicsit, lementünk az egyik szórakozóhelyre, de olyan sokan voltak, mindehhez olyan rossz volt a zene, hogy inkább hazajöttem. Nem tudtam aludni, úgyhogy fél4-kor elkezdtem nézni a Gabriel című filmet. Az eleje nagyon félelmetes volt, legalábbis így egyedül. 

Mondtam is a barátaimnak, hogy szerezzenek nekem egy férfit, akivel lehet minden nap aludni. Semmi másért, csak, hogy ott szuszogjon valaki mellettem, néha megölelgessen, meg fogja a hasam, ha fáj. Lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de tényleg eddig bejött, hogyha valaki fogta a hasam, meg simogatta, akkor máris jobb lett.

Azt mondták, hogy ne legyenek ilyen nagy elvárásaim. Még ha dugni akarnék valakivel, azt el tudják intézni, de ezt.... 

Remélem, hogy nincs olyan, hogy keksz mérgezés, mert akkor rajtam tuti ki fog jönni. Hétfő óta megettem 16 csomag Jóreggeltet. Egyébként most is azt eszegetem. Egyáltalán nincs étvágy, de gondoltam mostmár muszáj lesz valamit betolni, mert ez a sok gyógyszer éhgyomorra biztos nem lenne jó. 

Délben jött a főbérlő, nem bírtam neki ajtót nyitni, úgyhogy most megint jön, remélem, hogy nem rúgja le a fejem semmiféle pörgőforgórugással. 

napi idézet: "kicsi kicsiszolt kő, hívlak jöjj elő, jöjj elő" (Sziámi-Kicsi, kicsiszolt kő)

napi tanulság: a csengő a legnagyobb ellenség

napi zene: Sziámi-Amiben élsz

Takarítós szerda

2011.12.14. 14:37

 Ma hajnalban egy kedves ismeretlen meghívásra csatlakoztam egy facebook baráti körhöz, úgyhogy reggel hatig nem aludtam, mert olvasgattam vissza a bejegyzéseket, kommenteket, na meg nézegettem, hogy milyen arcok vannak ott. 

Elég sokszor felébredtem, de magamhoz térni csak 13körül sikerült. A Jóreggelt keksz tényleg jó lehetett este, mert egészen kevés időt kellett meditálgatnom a wc-n. Azt néztem, hogy már lehet, hogy le kéne venni a német szavakat és mondatokat a fürdőből (nyelvvizsga előtt kiragasztgattam őket pont a wcvel szemben, mondván, úgyis sok időt töltök ott). Most, hogy sikerült a vizsga, már kicsit irritál. 

Kéne valami takarítónő. Vagy inkább egy takarító srác. A takarításra végképp nincs energia. Hmmm, elgondolom, hogy itt törölgetné a port, a megfelelő munkaruhában (amit persze én adok neki - valami ilyesmit, mint a képen)...  

Úgyhogy takarító fiúk jelentkezését várom! 

Arra is kéne megoldás, hogy a negyediken lakom és általában mikor hazaérek, már futnom kellene a wc-re. No a baj csak az, hogy ha gyorsan vágtatok felfele, az a baj, ha lassan, az meg főleg. Nem tudom már, hogy milyen stratégia kéne, mert így, mire felérek, már iszonyatosan fáj a hasam.  Valószínűleg le kéne költözni a földszintre. 

Ma szerda van. Igaz, hogy vizsgaidőszak, de gondolom ismét jó kis bulik vannak az egyetem körül. A baj csak az, hogy kedden, szerdán és csütörtökön is jó bulik vannak. Szóval azt hiszem, hogy keményebben szembe kéne néznem ezekkel a démonokkal. Az van bennem, hogy nehogymár ez a betegség keresztbe húzza a legszebb éveimet (mert gondolom a suli után ez már sokkal rosszabb lesz). Ez a felfogás meg azt eredményezi, hogy többet bulizok, mint egy egészséges hallgató. Veszélyes, ördögi kör. 

Na, már hívtak is ki egy sörre. Fél órát ígértem nekik. Remélem nem reggeli hatkor sikerül hazaérnem.

mai kedvenc idézet: "tudom, hogy megcsinálom, még ha nehéznek tűnik is..." (Diggieman - Megcsinálom)

mai tanulság: Soha ne költözzetek a negyedikre, csak ha van lift!

mai kedvenc zene:  Irie Maffia - Slow down chale

 

 

Lélekfürdető kedd

2011.12.14. 03:44

Az egyetemi élet leggonoszabb időszakával, a vizsgaidőszakkal ma már minden valójában szembe kellett néznem.

Az állandó fáradtságot legyőzve igyekeztem 9:50-kor felkelni, ami persze nem sikerült. 11kor kimásztam az ágyból, szembesültem ismét a szörnyű ténnyel, miszerint nem ihatok sem kávét, sem energiaitalt... félig nyitott szemmel összedobtam az instant kávémat, persze szigorúan vízzel, mert ugye a tej sem jó. Kimentem az erkélyre dohányozni (persze, tudom, hogy azt sem kéne) és tűzött a szemembe a nap. Máskor ennek nem örülnék, de így, december közepén mindenképpen pozitív élmény volt. Bedobtam egy Jó reggelt kekszet és indultam vizsgázni. A másfél óra egyrészt nagyon gyorsan ment, mert sok volt a feladat, másrészt nagyon lassan, mert szaladnom kellett wc-re. 

Élményekkel teli betértem az egyetemi rendelőbe (mert ajánlotta a kedves gyógyszertáros néni, hogy kérdezzem meg orvost, hogy ki az a szakember, akit tudna ajánlani Budapesten vagy Szegeden), de 10-en voltak előttem. Először úgy gondoltam, hogy megvárom szépen a soromat, de aztán olyan unalmas volt, hogy fél óra után inkább otthagytam (de legalább kiűrítettem az ott található ingyenes víz adagolót- az Isten áldja meg azt, aki kitalálta). 

Az MTA könyvtárában a könyvtárosnéni kicsit haragos volt, hogy két hónapot késtem a könyvekkel, de szerencsére nem kellett semmit sem fizetni. 

A következő boldogság pedig akkor ért, mikor betértem egy nem rég nyílt hamburgereshez. A két srác, aki ott dolgozott, táncolt és mosolygott. Amikor kész lett a hamburger, megkérdezte, hogy ott fogyasztom-e, de mondtam, hogy nem. Erre visszakérdezett, hogy"akkor meg mégis hol?".

 Mosolyogva sétáltam a kocsihoz, a következő boldogság az volt, hogy az autó nem zuhant a Dunába (elég szerencsétlen helyre tudtam csak parkolni). Aztán jött egy kis bosszúság (nem lehetett feltekerni az ablakot), de aztán el is múlott. 

Aztán ekkor már úgy elfáradtam (felkelés után 5órával), hogy muszáj volt lepihennem egy kicsit. A "kicsit"-ből aztán az lett, hogy két óra múlva ébresztett fel a telefon. Egyszerűen nem tudom leküzdeni ezt az állandó kimerültséget és fáradtságot, az bosszant a legjobban. 

Ma reggae koncert volt és úgy döntöttem, hogy elmegyek. Alkoholt nem ittam (júj, nagyon nem jó a betegségre), de anyagilag jobban megérné, ha nem körte levet ittam volna, hanem sört. 

3dl körtelé = 280Ft

Egy korsó sör = 250Ft

Az alkohol rossz, értem? 

Itthon benyomtam még 3 csomag csokis Jóreggeltet, megelőzve a rámtörő zabálási rohamot. 

Remélem a Jóreggelttől tényleg jobb reggelem lesz majd, mintha mondjuk megettem volna azt a maradék marhapörit....

Mai kedvenc idézet:  "Egy szó, egy pillanat, mosolyogsz,  ez a szívemben marad! És ennyi! Ölelhet sok nyálas, faszfej, egyik sem fog úgy szeretni, mint én!" (Alvin és a Mókusok - Elbaszott szerelem)

Mai tanulság: A csokis Jóreggelt keksz jó! A rendelőkben, gyógyszertárakban kiállított víztartály nagyon hasznos dolog!

Napi zene: The Gladiators - Stick a bush


 

A betegségről

2011.12.14. 02:27

 Kedves idetévedt ismeretlen ismerős!

Rengeteget lehet olvasni az interneten a betegségről, ezért nem fogok bármiféle orvosi szöveget bemásolni ide, hiszen azt bárki megtalálhatja.

A betegség az én szemszögemből: 

A colitis ulcerosa egy olyan betegség, aminek még nem állapították meg az okát. Mondják azt, hogy okozza az egészségtelen életmód, a rendszertelenség, a stressz, genetika... lelki gondok. Az én felfogásom szerint minden testi betegség oka a lelki betegség. A dolog csak ott hibázik, hogy úgy gondoltam magamról, hogy egy vidám, optimista lány vagyok, aki képes feldolgozni az eddig ért fájdalamkat. Valamelyik tézisem ezek szerint rendesen befuccsolt. 

A betegség jelenleg nem gyógyítható, csak kezelhető és karbantartható (rengeteg gyógyszerrel). Mi, colitisisek azért küzdünk minden nap, hogy úgy tudjunk élni, mint más, egészséges ember. Éppen ebből származik a legnagyobb előny: Valószínűleg eddig nem sok ember adott hálát minden egyes óráért, mikor egészségesnek érzi magát, de ezentúl minden egyes ilyen óra után boldogok vagyunk. 

A dolog kulcsa talán abban rejlik, hogy mindent próbáljunk pozitívan látni. A rengeteg fájdalom és hátrány mellett próbálok úgy gondolni erre az egészre, hogy valami nem működik az életemben és ezért ez egy radikális figyelmeztetés. 

Azért indítottam ezt a blogot, hogy a többi beteg is lássa, hogy a küzdelemben nincs egyedül. 

Előre hát a sok mosolygós óráért! 

 

Dögcédulám

2011.12.14. 02:15

 neme:

születési dátum: 1989

Családi állapot: "nem egyedülálló, hanem páratlan"

foglalkozása: hallgató

Születési hely: Babylon

Állandó lakcím: Képzeletfölde

Ideiglenes lakcím: Denevérország

Vallás: Zen-Buddhista

Betegsége: Colitis ulcerosa

Diagnózis ideje: Fél éve

Beteg vastagbél szakasz: 30cm

Napi tabletta adag: 6db +kiegészítők (vitaminok, étrendkiegészítők, probiotikumok...)